– Gézával az élet csupa móka és kacagás, maga a csoda volt. Még nagyon betegen is engem akart felvidítani. Imádott otthon lenni, mezítláb mászkálni. Nem tudott úgy elmenni mellettem, hogy meg ne simogasson. 47 éves voltam, amikor meghalt, de nemcsak a művészete pótolhatatlan, hanem ő maga is. Olyan űrt hagyott maga után, amit más férfi sohasem tölthet be. Régen, amikor még élt Géza, előfordult, hogy a lányommal kettesben utaztunk el, de a telefonszámla mindig kétszer annyiba került, mint a vakáció, Géza nélkül nem volt jó sehol –mondja Ildikó, aki húsz évvel volt fiatalabb férjénél, így eleinte idősebbnek mondta magát. Egyszer egy darabot néztünk meg, s a színpadról leszólva köszöntötte Gézát Sinkovits Imre: „Üdvözöljük a mi Hoféliánkat és a gyönyörű lányát!” – jót nevettünk.
Hofi Géza egykor a kőbányai téglagyár színjátszó körében kezdte pályáját, páratlan karriert futott be, a rendszerváltás után sem kérdőjelezték meg őstehetségét. Ő volt az, akitől még az „átkosban” is eltűrték, hogy beolvasson a politikai elitnek. Egyetlen műsora sem volt hasonló, bár ötszáznál is többször játszotta a Hoféliát, 1100 előadásban az Élelem bérét.
Utolsó éveiben már azt is megengedhette magának, hogy milliós felkéréseket utasítson el. Egy show-műsor vezetője 3 millió forintot kínált neki, ha bemegy hozzá, de Géza elutasította. „Ennyiért egy egész focicsapatot kapok!” – mondta a showman. „Akkor hívd őket!” – mondta Hofi.
– Egy szilveszteri adásért tízmilliós gázsit kapott volna, de elutasította, mert elvei voltak: – Nincs az a pénz, hogy másnak műsort csináljon, hiszen ő maga volt a műsor – mondja Ildikó. Hofi rajongott a dzsesszmuzsikáért és a vadászatért. – Oda volt a jó kocsikért, az első,használt Mercedesét még az egyik minisztériumtól vette. „Ez a kocsi még a fának is másképp megy!” – mondogatta büszkén, de más luxus nem volt az életében– avatott be életükbe Ildikó.
Hofi több mint 5 millió lemezt, kazettát adott el, otthonának szobája a mai napig tele van trófeáival, kitüntetéseivel, aranylemezeivel. Halála előtt, 2002. április 9-én este szépen elrendezgette díjait, emlékeit, s lefeküdt. Hajnalban, álmában érte a halál.
Forrás:Internet
FREE Animations for your email
Click Here!
6 melléklet — Az összes melléklet letöltése Összes kép megtekintése image0012.jpg
12 KB Megtekintés Letöltés
image0073.jpg
8 KB Megtekintés Letöltés
image0061.jpg
38 KB Megtekintés Letöltés
pin_left.gif
2 KB Megtekintés Letöltés
pin_right.gif
2 KB Megtekintés Letöltés
puppy.gif
31 KB Megtekintés Letöltés
Ez fantasztikus,csak legyen elég idő a bogarászáshoz.
Eredeti filmhiradók.
Kedves ” blogtárs”
Igazi” retró”!! hangulat
1914-19
1921-24
1931-43
közötti fílmhiradókat lehet megnézni,valószínűleg digitálisan felújítva,evvel kiküszöbőlve a sokkal gyengébb minőséget ,az esetleges sebességkülönbségekből eredő hibákat kiegyenlítve
Ami a történelemkönyvekből kimaradt.
http://filmhiradok.nava.hu (csak egy kattintás,ha nem nyílik írj
A farsang a vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig, a nagyböjt kezdetéig tartó időszak elnevezése, amelyet hagyományosan a vidám lakomák, bálok, mulatságok, népünnepélyek jellemeznek. A farsang jellegzetessége, hogy a keresztény liturgikus naptárban nem kötődik hozzá jelentős vallási ünnep, alapvetően a gazdag néphagyományokra épül (lásd: torkos csütörtök). A kereszténység előtti időkből származó farsangi mulatságokat az „erkölcsös” 16. és 17. században nem eredete, hanem bujaságot szimbolizáló szokásai miatt tiltották.
A farsang csúcspontja a karnevál, hagyományos magyar nevén „a farsang farka”. Ez a farsangvasárnaptól húshagyókeddig tartó utolsó három nap, ami nagy mulatságok közepette, valójában télbúcsúztató is. Számos városban ekkor rendezik meg a híres karneválokat (riói karnevál, velencei karnevál), Magyarországon pedig a farsang legnevezetesebb eseményét, a mohácsi busójárást.
Sokan azt hiszik, hogy miután, már nyugdíjkorúak, nekik ,már nem illik ilyen hívságokkal foglalkozni.
Egyszerűbb ,a kispadon ülve, mint a vetési varjak, szapulni a fiatalságot, elfeledvén azt ,hogy ,mint feltörekvő titánok „hajdan ,semmivel sem voltak különbek, sőt!
Azért, mert, ha idős valaki nem kell „gyászhuszárnak” álcáznia magát, legyen az hölgy, avagy úriember.
Ebben a korban ,nem kötelező „népzenét, lakodalmas zenét, operát” hallgatni.!
Nem kell félni, hogy felületes sekélyes ,műveltséggel rendelkezőnek titulálják az embert.
Oda se neki, velem együtt sokan az u.n . „beat” nemzedékhez tartozónak vallják magukat, ami nem csak politikailag, hanem zeneileg is megváltoztatta az addigi világot., maradandót alkotva a művészetek sok ágában ,a képzőművészettől kezdve, mondjuk a zenéig
(Ha Mozart, ebben a korban élt volna, minden bizonyára Ö is ennek a nemzedéknek „lázadó zenéjét „ szerezte volna (Salieri legnagyobb bánatára!)
No egyszóval azoknak, akik egyívásúnak vallják magukat velem és nem szégyenlik azt a „piszkos múltat”, nekik ajánlom az alábbi összeállítást, ahol kedvére böngészhet öreg és fiatal
Rákattintva az ominózus Kedvencre.
Jó szórakozást kívánok hozzá!
Bármilyen hihetetlen is, ha minden jól megy hamarosan elkezdődik a „karácsonyi ünnepségsorozat”, amely vallástól függően. december elejétől tart egészen január közepéig.
Amikor is különböző országok népei nagy készülődésbe kezdenek az ünnep tiszteletére
Az évszázadok óta fennálló szokásokat természetesen mindenütt a saját szájízükre igazítva, nagy ünnepi kivilágítás a városokban, falvakban és minden elképzelhető és elképzelhetetlen díszítéssel, ami karácsonyra utal. Az üzletek roskadoznak az ajándékoktól.
Természetesen a név, országonként változó, úgyhogy az ünnep és az ajándékozás napja is más – más napra esik.
A karácsony körüli csillogás, fény és ajándékozási hullám, egyre inkább világi ünneppé válik, különösen Ázsiában is egyre többen ünneplik. Olyan országokban is tért hódít ahol nem a kereszténység a fő vallás, de az ajándékoktól csillogó gyerek szemek azt hiszem arra a pár napra elfeledtethetik ezeket a különbségeket.
Amerikában például a sok vegyes házasságból kifolyólag ,kitalálták a „Chanukarácsonyt”
Ne sírjon a gyerek, hogy Ő miért nem kap semmit mikor haverjainál roskad az asztal.
(Hiszen egy az Isten, csak más-más képen imádjuk!)
Természetesen a világ különböző országaiban, más hozza az ajándékot, íme belőlük néhány példa.
Amerikában és Kanadában: Santa Claus
Angliában: Father Christmas
Brazíliában és Peruban: Papa Noel
Dániában: Sinter Klaas
Finnországban: Joulu Pukki
Franciaországban: Pere Noel
Hollandiában: Sinterklaas
Japánban: Jizo
Kínában: Shengdan Laoren
Magyarországon: Mikulás, Télapó
Romániában: Mos Nicolae
Marokkóban: Black Peter
Németországban: Christindl
Norvégiában: Julenissen
Olaszországban: Befana vagy Babbo Natale
Oroszországban: Gyed Moroz
Spanyolország: Papa Noel
Svédországban: Jultomten
Nálunk is nagy hagyománya van az ünneplésnek, országunkban Németországból érkezett Mikulásnak, Karácsonynak: betlehemezés, éjféli mise szokása.
Hiába roskadoznak az üzletek polcai a szebbnél-szebb ajándékoktól, de egyre kevesebben
engedhetik meg a karácsonyi dőzsí- bőzsít.
A szegények,(köztük én is) jól kenjék be az orrukat fagyálló krémmel,hogy amikor csúrgó nyálklal a számukra elérhetetle kirakaton belülí,számukra elérhetetlen világot látják,nehogy odafagyjon az orruk az ablakhoz.
Miután az óra körbejár eljutunk gyerekkoromhoz, amikor, ha egyáltalán tudtunk szerezni karácsonyfát, díszítését, a szaloncukrot és egyéb nyalánkságokat magunknak kellet elkészíteni.
Miután divat a „retró”, no meg a kényszer nagy úr, úgy most is neki lehet látni a „családi” ajándékkészítésnek.(Mert sohasem az ajándék ára, hanem a szeretet, amivel adják az a fontos)
No, most az ajándékkészítésbe, kiválóan be lehet fogni a gyereknépet, akik nagy lelkesedéssel tehetségüknek megfelelően működnek közre.
Ötleteket az, internetről, magazinokból, esetleg a család régi sárguló papírjaiból, saját kreativitásból lehet meríteni.
Aki, még nem látta az nem tudja, hogy a maguk készítette ajándékokat, miként dugdossák , nehogy a célszemély megtalálja, majd miután jön az áhított pillanata az átadásnak, az örömtől csillogó gyerekarcokat sohasem lehet elfelejteni!
Aztán jön a végső nekifutás, sütés, főzés, takarítás!
Nos férfitársaim, ilyenkor kell bevetni a nagy vezércselt, ruhánkat megtépve
hamut szórva a fejünkre ,pár csepp könnyet szétmorzsolva szemünkben, elhaló hangon kell közölni a családdal, hogy engedve ismét a családi erőszaknak, miután megint ránk akarják sózni a gyereknépet, még most az egyszer utoljára hajlandóak vagyunk elvinni őket, hogy ne legyenek láb alatt .Feltéve ha hajlandóak kiegészíteni azt az óriási hat százalékot, amit az álam biggyesztett a novemberi nyugdíjunkhoz.
Ha galád tervünk meghallgatásra talál szép komótosan leballagunk az utcára és mint a „dzsin” a palackból „szabad vagyok „felkiáltással előttem köd, hátam mögött köd” ,úgy elhúzunk, mint a vadlibák.(miután már jó előre megbeszéltük,) hogy mik azok a számukra a szülők által „tiltott” területek, ahová a galád lágyszívű nagyszülők a „szigorú titoktartási fogadalom hangoztatásával” elviszik őket.
Példaként említhető mondjuk a „csoki-múzeum ” (cím az interneten), ahol szemnek szájnak és a gyomorrontásnak megfelelő csoki hegyek. Az igazi azonban, hogy Ők is csinálhatnak mindenféle csoki figurát, amit a látogatás végén szépen csomagolva mindenki hazavihet.
Egyéb galádságok végrehajtása után, azonban, valami jót is végrehajthatunk (enyhítve bűneinket)
Lehet ajándékot csomagolni és (a karitatív szerveknek átadni) a náluk sokkal szegényebb gyerekeknek számára, akiknek a jószívű emberek nélkül, talán soha nem lenne karácsonya.
Miután túl vagyunk minden veszedelmen, nincs más dolgunk, mint várni az ünnepeket, egy kicsit segíteni
Közben arra gondolva, hogy milyen szép is lenne a Földünkön, ha máskor nem is, de ez alatt a pár hét alatt nem azon törnék a fejüket, hogy miként vágják el a „ne adj isten másvallású, más gondolkodású emberek nyakát, hanem mindenki, békében boldogságban a családjával
tölthetné az ünnepeket és üdvözölhetné az újévet!
Az Egyesült Államok népe évről évre november negyedik csütörtökén ünnepli a Hálaadás, avagy angolul Thanksgiving napját. Sok-sok monda és rege veszi körül ezt az ünnepet, annál is inkább, mert voltaképpen nem más, mint kitalált hagyomány, így eredete nem egy bizonyos eseményen, hanem a gyarmati New England puritán hálaadásain alapul.
Ez Amerika egyik legnagyobb ünnepe, amikor felekezeti különbség nélkül az egész ország pulykát eszik,(szegény pulykák).
Az ilyenkor szokásos ünnepi misék után, az egész ország, nagy eszem – iszomot rendez
Barack Obama a Fehér Ház rózsakertjében szerdán megtartandó 64. nemzeti hálaadási pulykaajándékozás szertartásán a hagyományok szellemében ismét megkegyelmez az elnök asztalára felajánlott pulykának.
Az elnöki kegyelem a Liberty (Szabadság) nevű pulyka mellett kiterjed annak Peace (Béke) nevű dublőrjére is. A két, 19 hetes és kevés híján 20 és fél kilós madár nevét a minnesotai pulyatenyésztők szövetségének weboldalára helyi iskolás gyerekek által beküldött, több mint 100 javaslat közül választották ki.
Régi szokás szerint a mindenkori elnök, így Obama is megkegyelmezett a pulykának és dublőrének.
Az ünnep után az állatokat valamelyik állatkertbe viszik ,ahol, mint nemzeti látványosság élik agyonkényeztetett életüket mindhalálig
Hálaadás
Az Egyesült Államok népe évről évre november negyedik csütörtökén ünnepli a Hálaadás, avagy angolul Thanksgiving napját. Sok-sok monda és rege veszi körül ezt az ünnepet, annál is inkább, mert voltaképpen nem más, mint kitalált hagyomány, így eredete nem egy bizonyos eseményen, hanem a gyarmati New England puritán hálaadásain alapul.
Ez Amerika egyik legnagyobb ünnepe, amikor felekezeti különbség nélkül az egész ország pulykát eszik,(szegény pulykák).
Az ilyenkor szokásos ünnepi misék után, az egész ország, nagy eszem – iszomot rendez
Barack Obama a Fehér Ház rózsakertjében szerdán megtartandó 64. nemzeti hálaadási pulykaajándékozás szertartásán a hagyományok szellemében ismét megkegyelmez az elnök asztalára felajánlott pulykának.
Az elnöki kegyelem a Liberty (Szabadság) nevű pulyka mellett kiterjed annak Peace (Béke) nevű dublőrjére is. A két, 19 hetes és kevés híján 20 és fél kilós madár nevét a minnesotai pulyatenyésztők szövetségének weboldalára helyi iskolás gyerekek által beküldött, több mint 100 javaslat közül választották ki.
Régi szokás szerint a mindenkori elnök, így Obama is megkegyelmezett a pulykának és dublőrének.
Az ünnep után az állatokat valamelyik állatkertbe viszik ,ahol, mint nemzeti látványosság élik agyonkényeztetett életüket mindhalálig
Valamikor régen „fatornyos hazámban” a „8”kerben az ember nem tudott úgy egy pár lépést tenni, hogy ne botlott volna egy kisvendéglőbe, kávéházba ,kocsmába érdekes módon mindegyik megélt és még sem lehetett ennyi lerobbant, hajléktalan állandóan részeg embert látni mint manapság.
Engem is sokszor elvitt megboldogult nagyapám (templom helyet) haverjaival beszélgetni egy-két fröccs mellet és azért nekem is csurrant cseppent egy kis valódi „málnaszörp” és velős csont, hogy a társairól ne is beszéljünk
Sok esetben olcsóbb volt vendéglőben enni, mint otthon vesződni vele.
Aztán jött az államosítás, a vendéglők nagy részét bezárták és hadd tompuljon a nép agya ,megnyitották különböző alkoholeladásra szakosodott intézményeket. ( A sör folyékony kenyér jelszóval!) Aztán ezeket is elvitte haladó kor szava, a rendszerváltással együtt megkezdődött a kerület leromlása, melynél szakadtabb, csak az odaköltöztetett, és éjjelente mikró busszal érkező honpolgárok hada volt
Akinek esze és pénze volt az idejében felköltözött a hegyoldalra, nehogy az ár magával ragadja.
Aki maradt, az hülye volt, mint én, vagy nem volt pénze, (de én nem tehetek róla, hogy többszöri bel és külföldi ajánlat ellenére maradtam, többek között azért, mert már a VII .kerületben is honvágyam van!)
Úgyhogy szemem előtt ment tönkre, a hajdan kispolgárok, neves cigányzenészek, gyári munkások által lakott kerület. A kisiparosok, kis üzletek kihaltak, vagy csak ”egyszerűen „tönkrementek, a zenészek ,aki tudott kiment nyugatra (mert Magyarországon az olyan ,mint vendéglátós cigányzene egyszerűen megszűnt ,lehet kérem felfordulni!)
Lepusztult, minden, mint Drégely vára.
Az a kerület, mely messzi földön híres volt kézműveseiről, az ott hajdan lakó művészeiről és arról, hogy éjszaka is haza lehetett menni az emberfiának anélkül, hogy elvágták volna a torkát (mutatja, hogy még élek).
Most kétszer is meg kell gondolni a magamfajta vénembernek, hogy városnéző túrát tegyen a 99. avagy 109.busszal a rendelő intézetig!
Óriási összegekért hozzákezdtek a kerület rekonstrukciójához, több helyen is sétáló utcákat kialakítva, tele kivitelezési hibával, nincs két egyformán felállított lámpaoszlop (pedig már az ókori Egyiptomban is kitalálták ,
hogy lehet egy darab madzagra kötött kővel is függőlegeset építeni) és láss csodát, ott áll vagy 3000 éve.!
Hogy a többivel ne is foglalkozzunk: A szép felújított utcákat, százéves omladozó házak övezik, valószínűleg a malter, meg a szentlélek tartja össze .őket, (mióta én itt lakom, kőművest, csak maximum a kocsmában láttam és nem fenn az állványon ) tehát óvatosan kell slisszolni a fal mellett, mert soha nem tudni, hogy egy mázsás kődarab, vagy esetleg egy „kerülettárs” repül ki az ablakon.
Járnak is ide a rendőrök, meg a mentők mintha kötelező lenne, testvériesen osztozkodva az „ismeretlen személyek” által okozott tömegverekedések szenvedő alanyait összegyűjtve
Az állandó éjszakai rumli után ,mint a téli álmát alvó Maci Laci nagy nehezen felébredve, késő délelőtt az utcán repked kómában kóvályogva a fiatalabbja ,fogadást lehet kötni, ki mitől van elvarázsolva ,a hígítós zacskótól ,a szabadon választott kábítószerig.
Az idősebbek, már addigra túl vannak egy két „gyorsítón” meg legalább egy liter kannás boron.
Egy szebb nap végigbaktatva a „sétálóutcán” bokáig járunk a napi szemétben. A szétdobált üvegektől kezdve, zacskók ,,tökmaghéj hegyek., nem beszélve arról, hogy sokan azt hívén, hogy minden a miénk még WC.- nek is használják az utcát az ember nem győzi kerülgetni a „kézigránátokat”
Kilenc hajléktalanszálló van a kerületben, nem igaz, hogy egész Budapest ilyen jellegű problémáit a legszegényebb kerületre kell rásózni!
Lenne javaslatom , hogy az I.. III, XII stb. kerületben is kellene nyitni néhány ilyen jellegű műintézményt, fogadjunk, nemzetünk ”nagyjai” pártállástól függetlenül pánikszerűen egy emberként szavaznák meg az Országházban az új hajléktalan és foglalkoztatási tőrvényt
Így talán több pénz jutna a kerület más szociális problémáinak enyhítésére.
Talán a rendőrség is fejleszthetne ,és nem rablópandúrt játszana a börtönbe menő, az onnan jövő , vagy téli szállásukat a „kaptárban” töltő (nem kell fűteni) honfi társainkkal.
De azért a bűnözésen kívül más is fejlődik a kerületben. A ”gettóturizmus” külföldiek csapatai járják a kerület, nagy boldogan, hogy ilyet lássanak itt Európa szívében, így meg nem kell legalább méregdrágán átrepülni a tengeren „Bronxba” a hasonló élmények beszerzéséhez.
A kerület helyzetét ,még rontja, hogy a kormány „elfelejtette” kifizetni azt a 650 milliót amit az érdekelteknek erre acélra ígértek,
Miután a flasztert nem lehet beültetni, hogy kiscsirkék kapirgáljanak és nem biztos, hogy a malacka jól érezné magát a gangon, mert szülő otthonában különb viszonyok uralkodtak, mint leendő gazdájánál. Még ez a hátrányunk megvan vidékkel szemben, el kell menni a boltba és ha van miből megvásárolni.
Az sem megszokott, hogy ,hogy a nagyvállalkozó a világ szeme és füle hallatára közli, hogy Ő épített egy, több száz hajléktalant befogadó házat! Esetleg, más is követhetné a jó példát!(Az állam bácsi, meg valahogy támogatná ezt a kezdeményezést)
Az elmúlt 60 valahány év alatt állandóan azt hallottuk, hogy, már látni az alagút végén a fényt, nos valószínűleg gírbe –gurba az alagút,(mint a 6 főúton).
Vagy minden esőkor behúzzák a Lánchidat az alagútba, nehogy megázzon !
Miután,amit írtam az úgyis „pusztába kiáltott szó ,mi mást is tehetnék mint beköltözök a szomszéd kétcsövű templomba” templom egerének.”
Miután különböző kormányok hintik a népámító igét, pártállástól függetlenül, hogy miképp haladunk a szebb jövő felé ,azért el kellene gondolkodni, hogy pl:67 éve élek ugyanazon a , közben négy álam polgára voltam és mindig azt hallottam, hogy megérdemelt munka után a boldog nyugdíjas évek áldását élvezhetjük.
Hát valahol valami stikli az biztosan van a dologban, miközben gyűjtünk ennek annak(ha nem kamu, akkor az ember még szívesen is ad)
Mindenkin segítünk, miközben emberek tízezrei éheznek. !
Az országház ,egy emberként megszavazta a fizetésemelést 750ezer forintra a plusz juttatásokra. No, persze, most nem volt senki aki megbántottan kiment volna a büfébe sírni, egy sort párttársa vállán a szegény képviselők sorsáról
Hónapokig hangos volt a média, hogy ki és mennyit nyúlt le az állam vagyonából(persze az ellenfél táborából)
Irgum-burgum ilyen meg olyan eljárás lesz,100 év várfogság „Kufsteinben” .teljes vagyonelkobzással, más hirtelen nem jut eszembe.
Tessék mondani tetszettek, már hallani, hogy valamelyik nagyméretű buliban ítélet született és a delikvens visszafizette azt a néhány száz milliócskát ,amit bele vart a párnacihába ,mert én nem(biztosan el kell mennem fülészetre)
Ilyen uniós segély ,olyan kormánytámogatás a rászorultaknak, csak mindig egy dolog marad ki a buliból az idős nyugdíjasok tömege,
Kezdő lépésként, hogy szokják ugrott a tizenharmadik havi nyugdíj!
Igéretek ellenére, valahogy most sem akar ideérkezni. Egyes híresztelések szerint, az idén megkapjuk a tizenharmadik hónapban, csak még az a vita tárgya, hogy kiről nevezzék el ezt a hónapot.
Az árak, meg egyre emelkednek „,határ a csillagos ég mondá” annó, egy hálaistennek elfelejtett politikus.
Ha szegény nyugdíjas kínjában elmegy valahová egy kis segélyt kérni, mert pénzecskéjén, vagy aszpirint ,vagy kaját, vagy árkedvezményes hamvasztást tud szerezni magának.
A „szent hivatal” , még mindig -2008- as árszinten számol és ha ne adj isten 1 forinttal több a jövedelme akkor annyi paragrafusra hivatkoznak, hogy miért nem kaphat ,ügyvéd legyen a talpán aki kiigazodik rajta(kipróbáltam!)
Ha nem tévedek most 2011 van, hol itt az inflációkövetés?
A mi korosztályunk „ingyen!!!” kitanítatta azt a réteget aki azon töri naphosszat a fejét, (gyógyszerár emelkedése ,az élelmiszerek drágulása, hogy a közüzemi díjakról ne is beszéljünk, hogy és miképpen lehetne ,még egy jól kirázni az utolsó fillért is a csóró nyugdíjas zsebéből, majd csak feldobja a pacskert és mindjárt megoldódik egy csomó szociális probléma!
Nem panaszkodásként mondom, de komoly fejfájást okoz visszaemlékezni ,hogy kettő, avagy négylábú állat a rántott csirke
.Közben a TV-ben azzal ingerlik az embert a főzőműsorokban, hogy „vegyél egy kiló lazacot, szórd meg szarvasgombával”.
Inkább arra tanítanák az embert, hogy hányféle módon lehet zsíros kenyeret készíteni, (lenne néhány ötletem egyszer felül zsírozom meg egyszer alul, ugye ez még senkinek sem jutott az eszébe?!)
Abból a bizonyos „Uniós szociális segélyből” miért nem jut a kis nyugdíjasnak?
Miért nem rendeznek kampányt ,hogy meleg ebéd minden arra rászoruló időskorúnak és nem az ügyeskedőknek.
Ajándékcsomagok adományi közül miért nem érkezik soha az illetékes szociális osztályra a kisnyugdíjasok számára?
Mi dolgoztunk évtizedeket és a fizetség a teljes kilátástalanság.
Nos ki is az igazi „reménytelen KISSEBBSÉG?”
Ha ebben az áldatlan helyzetben tanácsolhat valamit az ember minden létező és nyugdíjas számára beadható segélyre be kel adni a kérelmet, a nagy számok törvény alapján hátha bejön valamelyik.
Őszintén sok szerencsét kívánok minden próbálkozónak és siker esetén kérem, hogy írja meg, mert példáján okulva, hátha másnak is sikerül valami kis „szociális juttatást” megpályáznia.
Hetek óta azon meditálok,hogy el kéne mennem “kedvenc agyturkászomhoz “a szokásos lelki problémák orvoslására.
Már, vagy egy hónapja érlelődött bennem az ötlet, de a nagy meleg, meg a lustaság, különben is egy kórházba ambuláns betegként bejutni kihalási sorrendben lehet,
Tudatom alatt – csak piszkált a gondolat, hogy menni kéne. Végre sikerűlt telefonálnom, hogy elsírjam bánatom “kedvenc dokim” vállán! Amikor időpontot kértem közölték velem, hogy ez eléggé nehézkes lenne, mert a múlt hónapban meghalt szegény elvitte a “gyilkos kór”, pedig nem is dohányzott.
Megdöbbenve hallgattam a szomorú hírt, (mert, mint egy gyerek) valahol mindig úgy éreztem, hogy egy orvos, aki ezreket gyógyított meg, az nem halhat meg. Sajnos tévedtem! Ő is emberből volt és igy sorsa is emberi.
Úgy utána gondolva, tudat alatt azóta akartam elmenni hozzá mióta meghalt!(mintha megéreztem volna) Sajnos egy operáció utáni depresszió (amiből a Doktor úr gyógyitott ki) következtében megérzem valahogy a hozzám,valamilyen módon közelálló emberek halálát.
Tudom, hogy ez már semmit nem számít, de örökre hálás leszek és nem felejtem, hogy az Ön tudásának, türelmének, emberségének köszönhetem, hogy”normálisan élek”.
Isten áldja Doktor úr nyugodjon szépen és békében!
Ezen a nyáron, volt mindenféle idő, amit csak egy meteorológus kívánhat!
Volt aszály, viszály, hó, jég, tornádó, százéves leghidegebb ,kitudja mennyi éves legmelegebb
.Az előrejelzések, vagy bejöttek, vagy nem a TV- ben. megkérdezett meteorológus is azt nyilatkozta, hogy nem merné a nagyesküt rátenni az előrejelzésre ,mert a béka sem igazán akart mászkálni az üvegben. (melege volt!)
Persze vannak kivételek, mint ahogy egy régi(nem dakota )svéd történet is mondja.
„milyen volt az idei nyár nálatok ,kérdi komáját a haverja. Nem tudom, mert mind a két nap bevoltam rúgva”
No, de azét szerencse is érte hon – fiainkat és lányainkat hiszen kiosztották a nyugdíjpénztárak hatalmas jutalékait.
Úgyhogy sokak agyában felmerült az a bohókás gondolat, hogy utóidényben, valahol külföldön sugározzák be testüket az ibolyántúli sugarakkal!(hiszen az import UV. sugár is különb, mint a hazai.
Elő a katalógusokkal! Szorzás osztás míg végül a „Tour- Túra „ utazási iroda ajánlata volt a legkedvezőbb.
Jutányos áron elutaztatják a kuncsaftot egy olyan kicsi szigetre, amit a Google is két napig keres ,de minden szép és jó egy év háromszázhatvanöt napjából, négyszázon süt a nap!
Ettől a csodálatos ajánlattól elkábult áldozat aláír, fizet, csomagol, irány a neves zeneszerzőről elnevezett repülőtér(leánykori nevén Ferihegy) és huss a szigetre! Csekély 24 órás utazás után átszállással a helyi járatra, ahová néhány kecskével együtt meg is érkeztek.
Útlevél vizsgálat OKÉ, na de hun az oltási bizonyítvány?
Egy darabig értelmesen néztek egymásra a hatósággal, kommunikáció elég nehézkes volt miután a helybéliek .Pidgin angolul beszéltek .,
Dokumentum hiányában : biztos ,ami biztos végül karanténbe helyezték a csapatot
,mint lehetséges biológiai terroristákat!
Nos itt egykettőre megismerték a helybéli folklórt: valamelyik szigetbéli, a nap huszonnégy órájában törzsi dalokat ordított lélegzetvétel nélkül az ablakuk alatt.
Különös gasztronómiai emlékek is voltak a levesből, csak azt volt szabad megenni, aminek maximum két lába volt. A többi ennivaló is így volt, sorsot húztak, hogy ki a mai kísérleti alany, ha túlélte akkor meg lehetett enni, különben, meg közelharcot folytatni a kétes tisztaságú WC-én a különböző népek fiaival.
Fürdővíz csak reggel :két zuhany/70 ember, bár teljesen felesleges volt ez is, mert egyfolytában esett a trópusi eső és nem csak a karanténon kívül. Villany este 8-10- ig
, hogy ne rongálja az ember túlzottan a szemét a sok mesterséges fénnyel.
A legmozgalmasabbak az éjszakák voltak, amik európai ember számára teljesen ismeretlen lények hordája vonult, repült csúszott .mászott át a szobákon.
A legjobb közülük egy kitudja hány-lábú rovar volt ,ami a legváratlanabb pillanatokban hangos sikoltások közepette ugrott a mennyezetről a gyanútlan alatta lévő turista nyakába.
Lelépni nem lehetett mert csak tíz nap múlva indult hazafelé a legközelebbi lendkerekes repülő .kedvenc kecskéivel
Végre kitárult az ajtó. Az már csak elenyésző kis epizód volt hőseinknek, hogy a kiutazást intéző iroda nyom nélkül felszívódott és minimum három konzulátus összefogása után sikerült csak hazajutni az erősen megcsappant csomagokkal együtt.(ja itthon is karantén, mert ki tudja, hogy mit hurcoltak be az országba)
Mindezt egy asszony mesélte el nékem a „péceli” vonaton.
Miután, minden mesének, ennek is van tanulsága:
Szép sorjában elmesélem, hogy lehet ezeket a kellemetlenséget megelőzni: Mielőtt egy „alzó grandot” is fizetnénk valamelyik galád utazási irodának.
Irány a háziorvos aki ,megállapítja, hogy egészségi állapotunk megengedi, hogy merjünk a világ valamelyik távoli csücskének színvonalát jelen létűnkkel emelni
A következő lépés az ANTSZ. oltási osztálya, ahol úticélunk tudtávalkívánságra maláriától kezdve a teveharapásig beoltani az adott országnak megfelelően. Erről nemzetközileg elfogadott igazolást is adnak. ,valamint tanácsot is a házi gyógyszertár összeállítására.
(persze idejében kell beadatni az oltásokat, mert a rezisztencia kialakulása több hét is lehet)
Mindezek tudatában valamilyen nevesebb utazási irodával foglalkozzunk, vagy egyéni utat szervezzünk, mert akkor nagyobb a lehetősége annak hogy haza is kerülünk.
Ne felejtsünk el teljeskőrű utasbiztosítást is kötni ezt gondosan áttanulmányozni, mert a csalafinta biztosítók képesek olyan dolgokra nem figyelmeztetni a gyanútlan utazót, hogyha megtörténik a baj ,ne adj isten pont azt a pontot nem akarják fizetni,
.
Pl: nagyértékü lopás ,orvosi kezelés, esetleg nem csak a beteg, hanem a hozzátartozóinak is hazaszállítása.
No de reménykedjen az ember, hogy kellő elővigyázattal és tervezéssel feledhetetlen napokat szerezhet magának mondjuk hajdani első és utolsó és egyetlen magyar gyarmaton a „Ferenc-József„ ( Zemlja Franca Joszifa) szigeteken. Felfedezte /Kepes Gyula1873/
Lenyúlta a” nagy testvér”.
Mindenkinek kellemes problémamentes utazást és szép időt kíván:
Egy nyugdíjas, akinek hatalmas jövedelme miatt, csak a nyála csurog az egész után, nyaralását idén is a jól megszokott járdaszigeteken töltheti .
Bármilyen hihetetlen is, de itt a tavasz igaz ,hogy a hőmérő, össze-vissza ugrál a nyugdíjasok vérnyomásával együtt . Zöldülni kezdenek a fák ,(már ahol a szmog nem ette meg télen)
A virágok kibújnak a földből, természetesen, azok legelőszőr aminek a letépése,( minimum tízezer forint/db)
Úgy, hogy egy mai legény meg sem lepheti szerelmét egy csokor mezei virággal, hacsak nem nyert, egy nagyobb összeget a lottón!
Pedig ,most van igazán az ideje a tavaszi nagy szerelmeknek ,ez még a mi időnkben is így volt, ilyenkor tartották a „kikelet és hazaszeretet ünnepeit”(mindenkinek ki kellett vonulni és mindenki haza szeretett volna lógni).
Míg az ember végigtrappolt a „Felvonulási tér és csatolt” részein ,addig szerelmek bontakoztak ki az ünnepi zene pattogó ritmusára. és ezeréves mozgalmi kapcsolatok bomlottak fel az üdvözlő beszédek lelkesítő hatására.
Hála istennek, azóta sok víz lefolyt a háborús sebektől még erősen „vérző” műemlék esőcsatornánkon.
Mindenki oda és akkor mehet felvonulni amikor csak akar (legfeljebb, jól elverik!)
Az értelmesebbje slusszon kapja „friss szerzeményét” és megsétáltatja, mint Overdost trénere a bírák előtt. , hagy csorogjon a haverok nyála.
Amennyiben megkapja engedélyüket bimbózó szerelmük beteljesüléséhez, akkor aztán kitörhet az igazi nagy „ájlavjú „: a szőke pláza -cíca és a nála csak „pár évvel öregebb” ügyeletes, de zsír-gazdag választottja között.
Csak azt nem értem,(valószínűleg koromból kifolyólag), hogy miért nem hall az ember olyanokról, hogy a szépségkirálynő boldog szerelemben él egy kazánkováccsal (valószínűleg azért, mert nincs kazán, amit kovácsolni lehetne)
Ezek után, bármilyen hihetetlen, de vannak őszinte igaz szerelmek, no de abban mi az érdekes, semmiféle pletykát nem lehet írni róla, nincs min csámcsogni, mert kit is érdekel, hogy a Kovácsék „háromdiplomás lánya” szerelmes Kisék számítógép- technikus fiába.
Mielőtt kardunkba dőlve teljesen elsiratnánk a szerelmet , azért van még remény hála az istennek, még vannak feltörekvő ifjú titánok, akik azért nem engedik, hogy ez az érzés kihalljon az emberből.
Mert az igaz szerelem ereje ,minden akadályt legyőz!(Én. meg különben is vén vagyok, mi közöm van hozzá)?de olyan jó álmodozni a régi szép időkről amikor, még én is ifjú versenyző voltam!
